Érpatakon áthaladó
biciklitúrázó vendégek beszámolója
http://kaland3kereken.evobike.hu/1116/15-nap-vallaj-erpatak/
Végülis 10:10kor tudtunk elindulni Bátorliget irányába. Folyamatosan egyenes utak, semmi kanyar, semmi emelkedő. Azt gondolom, hogy az eddigi legeseménytelenebb napunk volt ez, így jó is volt, hogy sokat mentünk, legalább arra tudtunk koncentrálni. A nap legjobb pillanatai az evések, és a fekvőtámaszok miatti megállók voltak. A fekvőtámaszokról annyit kell tudni, hogy még indulás előtt kitaláltam, hogy kevés a napi 70-100km tekerés, kéne még valami. Fekvőtámasz lett belőle, amit napi szinten 3szor kell csinálni mindenkinek. Az első héten 3*15, a másodikon 3*20, majd így heti öttel emelkedik az alkalmankénti fekvőtámaszszám. Ha jól számoltuk, augusztus végére napi szinten 3*40db-ot kell majd csinálnunk…nem lesz egyszerű. A reggel betervezett 140km nem sikerült, csak 130 lett belőle.
Már sötétedett, amikor elsuhantunk egy Trianoni-emlékmű mellett. Gyorsan visszamentünk, fotóztunk, és elindultunk Érpatak felé. Itt megállítottunk egy emberkét, hogy merre találunk hideg sört. Mondta, hogy nem tudja, mert csak egy szülinapi buli miatt jött haza, de megkérdezi a többieket. Hamar körénk gyűltek, kiderült, hogy a Londonból hazaérkező lánynak volt születésnapja, ezt ünnepelte a család. Itt egy emberkétől kaptunk uborkát, egy másik nénitől 2féle sütit, és ekkor még nem tudtuk, hogy a nap legnagyobb meglepetése még vissza van.
Ez pedig az volt, hogy kijött egy újabb néni, aki a Londonból érkezett lány anyukája volt, és ő felajánlotta, hogy szerez nekünk szállást. Hiába mondtuk neki, hogy miattunk ne fáradjon, meg nem kell szervezkedni, eddig is csak sátraztunk, de ő azt mondta, hogy megoldja. Így is lett…egy telefonhívás után fél órán belül már a faluházban voltunk. Isteni szállás volt ez, tudtunk teregetni, mosakodni. Mint kiderült, a néni a falu polgármesterét hívta, aki ugrasztott két másik embert, így hamar kinyíltak az ajtók előttünk. Egyébként ez az a falu, ahol a nem dolgozó, igénytelen embereknek nincs helye…..ez látszik is a faluképen, sok helyen van még mit tanulni tőlük, Érpatakiaktól.
Ha bárki olvassa ezt a bejegyzést, ezúton szeretnénk megköszönni a Néninek, hogy segített nekünk szállást találni. És szeretnénk megköszönni a falu Polgármesterének is, hogy rugalmasan állt a dologhoz, és ránk hagyta egy éjszakára a szépen felújított kultúrházat.
Köszönjük
15. nap Vállaj-Érpatak
Reggel már nagy tervekkel indultunk útnak. Be kéne hozni a tegnapi lemaradást, ami több, mint 30km a fürdőzés miatt. Ez azt jelentette, hogy a napi 100km-es etaphoz jönne még több, mint 30, így közel voltunk a 140km-hez:D De vajon sikerül-e ekkora távot teljesíteni?Egész hamar összepakoltunk, és ami még jobb, hogy egyszerre végeztünk. Ezidáig mindig kellett várni Krisztiánra, de már kezdi összeszedni magát ilyen téren:) Végülis 10:10kor tudtunk elindulni Bátorliget irányába. Folyamatosan egyenes utak, semmi kanyar, semmi emelkedő. Azt gondolom, hogy az eddigi legeseménytelenebb napunk volt ez, így jó is volt, hogy sokat mentünk, legalább arra tudtunk koncentrálni. A nap legjobb pillanatai az evések, és a fekvőtámaszok miatti megállók voltak. A fekvőtámaszokról annyit kell tudni, hogy még indulás előtt kitaláltam, hogy kevés a napi 70-100km tekerés, kéne még valami. Fekvőtámasz lett belőle, amit napi szinten 3szor kell csinálni mindenkinek. Az első héten 3*15, a másodikon 3*20, majd így heti öttel emelkedik az alkalmankénti fekvőtámaszszám. Ha jól számoltuk, augusztus végére napi szinten 3*40db-ot kell majd csinálnunk…nem lesz egyszerű. A reggel betervezett 140km nem sikerült, csak 130 lett belőle.Már sötétedett, amikor elsuhantunk egy Trianoni-emlékmű mellett. Gyorsan visszamentünk, fotóztunk, és elindultunk Érpatak felé. Itt megállítottunk egy emberkét, hogy merre találunk hideg sört. Mondta, hogy nem tudja, mert csak egy szülinapi buli miatt jött haza, de megkérdezi a többieket. Hamar körénk gyűltek, kiderült, hogy a Londonból hazaérkező lánynak volt születésnapja, ezt ünnepelte a család. Itt egy emberkétől kaptunk uborkát, egy másik nénitől 2féle sütit, és ekkor még nem tudtuk, hogy a nap legnagyobb meglepetése még vissza van.
Ez pedig az volt, hogy kijött egy újabb néni, aki a Londonból érkezett lány anyukája volt, és ő felajánlotta, hogy szerez nekünk szállást. Hiába mondtuk neki, hogy miattunk ne fáradjon, meg nem kell szervezkedni, eddig is csak sátraztunk, de ő azt mondta, hogy megoldja. Így is lett…egy telefonhívás után fél órán belül már a faluházban voltunk. Isteni szállás volt ez, tudtunk teregetni, mosakodni. Mint kiderült, a néni a falu polgármesterét hívta, aki ugrasztott két másik embert, így hamar kinyíltak az ajtók előttünk. Egyébként ez az a falu, ahol a nem dolgozó, igénytelen embereknek nincs helye…..ez látszik is a faluképen, sok helyen van még mit tanulni tőlük, Érpatakiaktól.
Ha bárki olvassa ezt a bejegyzést, ezúton szeretnénk megköszönni a Néninek, hogy segített nekünk szállást találni. És szeretnénk megköszönni a falu Polgármesterének is, hogy rugalmasan állt a dologhoz, és ránk hagyta egy éjszakára a szépen felújított kultúrházat.
Köszönjük
