| Reggel hívtam a fiatal nagybörzsönyi polgármestert: - Zoli, hallottál már az Érpataki Modellről? - Nem, azt hiszem nem. - Érpatak polgármesterének előadására megyek, a cigánybűnözésről lesz szó. Van kedved velem jönni? – Hű, ez érdekelne, de sajnos nagyon sűrű a napom, nem mehetek.  Ha körkérdést tennénk fel arról, hogy melyek a magyar társadalom legnehezebben megoldható problémái, akkor a roma kisebbséghez fűződő gondokat az első helyeken hallhatnánk a válaszadóktól. (Halljuk is, közvélemény-kutatásaink során.) Szakemberektől éppúgy, mint a lakosság bármely tagjától.Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármesterrel megismerkedve megállapíthatjuk, hogy ez a válasz nem ilyen egyszerű, sőt tán nem is helyes… Eddig olyan polgármestereket mutattunk be, akik kiemelkedőt alkottak településükön. Szerveztek, építettek, fejlesztettek. Ez alkalommal rendhagyó „utazásra” hívom Önt. Érpatak nem lett turisztikai látványosság az elmúlt években, nem tolonganak a befektetők, az eredmény csupán annyi, hogy újra lehet élni ebben a faluban. De ez a „csupán” több száz magyar településnek adhat reményt, sőt talán egész Magyarországnak. Túlzok? Döntse el Ön, kedves Klubtagunk. Orosz Mihály Zoltán polgármester készségesen állt az interjú elé, de a találkozás időpontja egyre csak húzódott a nagy távolság és a sokasodó teendőink miatt. A Polgármester úr többször tájékoztatott a róluk megjelenő cikkekről és az előadásairól. Legutóbbi leveléből tudhattam meg, hogy hamarosan Verőcén, a Magyar Sziget fesztiválon számol be a cigánybűnözés érpataki visszaszorításáról. Kaptam az alkalmon és augusztus ötödikén a Csattogó völgyi kempingben a csuklómra ragasztották a belépő szalagot. Jó látni magyarságunk kultuszát. A táborban rend van és tisztaság, ám a konzerves dobozból készült, sűrűn elhelyezett csikkgyűjtők nemzeti trikolorja ügyetlen túlzásnak tűnik. A program szerint tizenegykor kezdődne az előadás, de az M3-ason történt teljes útlezárással járó baleset miatt késik a vendég. Eközben egyre sokasodnak az érdeklődők, a beszélgetés helyszínéül kijelölt előadóterem hamar szűknek bizonyul. A nagy koncert sátorba vonulunk, ahol kényelmesen elfért a két-háromszáz főnyi hallgatóság. A beszélgetést Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke vezeti. Amikor megpillantom a polgármestert, Orosz Mihály Zoltánt, alig akarok hinni a szememnek: ahogy a youtube-on láttam, most is ugyanúgy, fekete csikós ruhában, karikásostorral, fokossal, tarsollyal. Széles övébe még egy hosszúszárú pipa is belé van tűzve. Ez aztán egyéniség! No de milyen? A pódium-beszélgetés elnöki bevezetőjén talán csak én döbbentem meg? „- Mi itt mindannyian tudjuk a megoldást a cigánykérdésre, de ennek most nincs itt az ideje, hallgassuk figyelemmel Érpatak Polgármesterét!” A tévészékház ostromával is dicsekvő vezér próbára teszi a türelmemet, amikor a párbeszéd során egy alkalommal azt fejtegeti, hogy a cigányok elleni polgárháborút(!) a magyaroknak addig kellene megvívni, amíg többségben vagyunk, mert gyermekeink már ötven százalékos aránnyal találhatják szembe magukat és az úgy már nem lesz olyan könnyű, mint most… Kedves Klubtagunk, talán az Ön zsebében is kinyílik a bicska e nyíltan szélsőséges gondolatoktól? Nekem sem volt könnyű ülve maradnom, de – Ön helyett is – Orosz Mihály Zoltánra voltam kíváncsi, nem Toroczkai Lászlóra. A Polgármester nem veszi fel a kesztyűt, nem reagál erre a felháborító nézetre, hanem azzal kezdi, hogy neki a cigányokkal semmi problémája sincs pusztán azért, mert ők cigányok. Csupán azokkal az emberekkel, akik nem tisztelik a törvényeket. Szerinte kétféle embertípus létezik, az egyik, aki építi a társadalmat, a másik, aki rombolja. Ez ilyen egyszerű. Új „vérszerződést” kellene kötnie a magyar társadalomnak, ahol nincs kettős mérce, és a törvény újra szent dolog. Akik az ököljogot tekintik az egyetlen szabálynak, azokat az őserdőbe kellene terelni, ahol nincsenek szociális ellátások és előírások. Aki viszont igénybe veszi a szolidáris társadalom jóléti szolgáltatásait, annak kötelező betartani az együttélés szabályait. Ilyen egyszerű az „Érpataki modell”. Orosz Mihály Zoltán megjelenése ellenére számomra olyannak tűnik, mint a Kisherceg Saint-Exupéry filozofikus művéből. Egy ember, aki újra értelmezi a kopott szavaink tartalmát, a törvények előírásait. Szinte naiv jó szándékkal. De ő ebből nem enged, nem alkudozik, sőt nem is fél az ezzel járó konfliktusoktól. Előadásából megtudhatjuk, településén korábban a cigánybűnözés olyan méreteket öltött, hogy a sajtóban a falut nem egyszer (V)érpataknak nevezték. Az emberek rettegtek, szinte boltba se mertek elmenni otthonról, aki tehette, még áron alul is eladta a házát és elköltözött ebből a közel kétezer lelkes, szabolcsi faluból.  Öt éve, időközi választáson lett polgármester Orosz Mihály Zoltán. Küzdelmes útra indult. Szinte a lehetetlenre vállalkozott. Szembeszállt a törvényen kívüliekkel, mert igazságérzete szerint csak ez az egy út létezik. Nem volt könnyű megszerezni azt a tekintélyt, amit mostanra kivívott: az apja gazdaságában felgyújtották az éves takarmányt. –Talán az eszkimók lehettek? – teszi hozzá elmosolyodva. Egy alkalommal kis híján a szemét is kiverték, de ő nem adta fel, nem hátrált meg. 2007-ben volt a mélypont, még a hatóságok is cserbenhagyták, de nem hátrált meg. Meglepődünk, amikor azt mondja, hogy a legnehezebb dolga a rendőrökkel volt. Az érpataki betörésekhez már ki sem akartak jönni helyszínelni, mert hát minek? A tanukat megfélemlítik, tettes úgysem lesz, csak a statisztikájuk romlik. A Polgármester viszont nem fogadta el ezt a hozzáállást és követelte minden bűncselekmény kivizsgálását. Ha eredménytelenül zártak le egy ügyet, panaszt tett és követelte a folytatást. Hadakozott az ügyészségekkel is, akik szintén hárították a cigánybűnözés vizsgálatát. Következetessége lassacskán eredményt hozott. A hatóságok belátták, hogy őt nem lehet lerázni, mert a felettesüknél tesz panaszt. A helyi lakosság is megtanulta, hogy ő komolyan gondolja, amit mond. „Világos szabályok és nulla tolerancia” – ezt könnyű megérteni, ezt nem kell magyarázni. Egyik sikertörténete a vízdíj beszedő esete: a Vízművek embere hiába próbálta beszedni a halmozódó díjtartozásokat. „Azokban” az utcákban, a nem fizetőknél zárt ajtókat talált. A betanított szomszédok azt mondták innen elköltöztek, elutaztak. Elpanaszolta ezt a Polgármesternek, aki azt ajánlotta, hogy jöjjön vissza holnap egy árokásó géppel, és aki nem fizet, annak a vezetékét rögtön leválasztják a hálózatról. Kérte a nem fizetők listáját és a végrehajtási sorrendet maga állította fel: első a legnagyobb adós, biztosan csak véletlenül a kisebbségi önkormányzat elnöke, második a sógora, harmadik az anyja és így tovább. A vízművesek mellé állította a két településőrt, ő maga pedig a hivatalban maradt készenlétben. Várt, de nem hívták. Két óra múlva már nem bírt a kíváncsiságával, telefonált az egyik településőrnek, hogy mi van? Mindenki fizet, - válaszolta röviden. A sikeres nap után a Vízmű embere megköszönte a segítséget és elmondta, hogy évekkel ezelőtt már többször próbálkoztak ilyen módszerrel, szervezetlenül és polgármesteri segítség nélkül, de akkor örültek, hogy ép bőrrel tudtak elmenekülni… Hasonló következetességgel jár el más területeken is. Segélyt munka nélkül nem lehet kapni. Aki rendelkezésre állási támogatást kap, azokat is rendszeresen behívja munkára. Így aztán nem tudnak megjelenni a fekete munkahelyeiken. Az eredmény a munkanélküliség húsz százalékos csökkenése lett, mert a vállalkozók kénytelenek voltak bejelenteni a feketén dolgozó munkásaikat, hogy folyamatosan számíthassanak rájuk. A közmunkák terén is hasonló a szigor. Aki nem működik együtt a polgármesteri hivatallal, vagy ittasan jön dolgozni, az három évre kizárja magát és családját minden féle szociális segélyből. Aki így járt, hiába könyörgött akár egy hónapig is, nem volt visszaút. Mit tehetett? Keresett és talált munkát, mert Érpatakon a kenyeret csak így lehet megkeresni, lopással nem lehet családot eltartani. Nem embertelen ez az eljárás? – kérdezte egy újságíró a Polgármestert. – Szerintem az embertelen, ha valaki egy cégnél minimálbérért gürizik, más dolgozni nem akaró, munkaképes ember meg munka nélkül vesz fel potyautasként jelentős mennyiségű segélyt, én azt tartom embertelennek, - válaszolta. A faluban nem csak a közterületeket tarják rendben, de az ingatlanok gazdáitól is megkövetelik a rendet. „Nem kötelező ingatlan tulajdonosnak lenni, de akinek van, az tartsa rendben!” – ez is milyen egyszerű és logikus érvelés, de máshol még nem hallottam ilyen önkormányzati állásfoglalást. Orosz Mihály Zoltán így gondolkozik a családról és a gyermeknevelésről is. A gyermekvédelmi munkára különösen figyel. Mint mondja, gyakran a felelőtlen szülőtől kell megvédeni a gyermeket. Abszurd a mostanra kialakult támogatási rendszer, amiben a gyermek tartja el a szüleit, tehát a sok gyerek szinte jövedelem. Szerinte támogatásokat az alanyi jogon járó szemlélet helyett adókedvezmény formájában kellene adni, és akkor nem lenne ilyen torz hatása a pénzbeni ellátásoknak a demográfiai vonatkozásokra. Érpatakon csak olyan házba lehet hazahozni gyermeket a szülészetről, ahol tisztaság, legálisan vásárolt közműszolgáltatások vannak, biztosított a fűtés és a hűtőszekrény sem üres, amikor a gyermekvédelmi munkatárs kinyitja. Idén már tizenkét gyermeket vettek el a szüleiktől az elvárt feltételek hiánya miatt. Az önkormányzat munkatársait korábban megfélemlítették, munkájukat akadályozták. Ma már ez senkinek sem jut eszébe, mert jól tudják, hogy a Polgármester éberen áll a munkatársai mögött és szigorúan megtorol minden inzultust. E tudósítás terjedelmi okok miatt nem alkalmas arra, hogy a hallottakat, a többi tanulságos történetet is megosszam Önnel. A célom annak bemutatása, hogy lehet másképpen is, lehet úgy, ahogy kellene, lehet úgy, ahogy bárki gondolná, ha nem ismerné a jelenkori viszonyainkat. „A cigányok olyanok, amilyenné mi tesszük őket. Zsákutca az erőltetett integrációjuk és a közéjük dobott gyeplő általi önállósításuk-magukra hagyottságuk is” – mondja a Polgármester. Sikerének titka, az a szilárd hitre alapozott meggyőződése, hogy jó úton jár, ezért nem fél. „ Ha jó ügyet szolgálok, és igazam is van, ráadásul erre még az Isten is a tanúm, akkor engem nem érhet baj.” - vallja. - És ha többen támadnák meg, mit tenne? – kérdezi egy fiatalember. Védekeznék. Még akkor is, ha tudnám, hogy nincs esélyem. Legalább egyet ütnék, akkorát, hogy a kezemben törjenek a csontok, de védekezés nélkül nem adnám meg magam. – válaszolja. A hallgatóság gyakran tapssal zárja a történeteket. Velük tapsolok, amikor azt mondja, hogy nem a cigányokkal kellene ilyen keménynek lenni, hanem az ország vezetőitől kezdve sorban, fentről lefelé az utolsó törvényszegő emberig. A Magyar Sziget–i hallgatóság tán észre sem veszi, hogy a polgármester nem a szívesen hallott cigánybűnözésről beszél, hanem a magyar közigazgatás és rendvédelem botrányos alkalmatlanságáról. Orosz Mihály Zoltán a törvényeket betonfallá szilárdította, ott ahol hatalma van rá. Akinek nem tetszik, elköltözik. Most is van egy két család a faluban, akik még megvárják a választást, és ha marad Orosz Mihály Zoltán, akkor ők mennek… Egyszer megkérdezte az egyik „erős ember”, meddig tart a harc? – Amíg megváltozol, vagy eltávozol, vagy börtönbe juttatunk. Folyamatosan szembesíti a törvényekkel azokat, akiknek ez eddig nem volt visszatartó erő. Nem tér ki a konfliktusok elől, sőt tudatosan a „nagymenőkkel” kezdi a rendrakást. A kisebbeknek így már elég a példa, az üzenet: még neki sem szabad! „Elvi szinten utasítom el a pártpolitikát, szerintem a pártok munkája sokszor népszerűség hajhászásból és az egyesítendő közösség megosztásából áll.” Szívesen megy előadást tartani, oda ahová invitálják. Hívják is, sokan kíváncsiak a véleményére, a módszerre. Egyik korábbi miskolci fórumáról kivonultak a problémák helyszínére, azokba az utcákba, ahol a szennyvíz közvetlenül folyik az utcára, és szinte mindenki lopja az áramot, a hatóságok legyintenek, tehetetlenek. Orosz Mihály Zoltán megígérte nekik, itt egy év múlva rend lesz. Nem szólt rá egyetlen ott lakóra sem. A hatóságokkal kezd nyilvános levelezésbe és nem áll meg addig, amíg ki nem követeli belőlük azt az intézkedést, ami hasonló esetben bármelyikünkkel szemben természetes fellépés lenne. A Polgármester nem a cigánybűnözés elleni harcban ér el példátlan eredményt, hanem a közösségi élettér lakhatóvá tételében. Egy barátját idézi, aki szerint nemcsak mélyszegénység létezik, hanem mély igénytelenség is. Az Önkormányzat segít a kertek megszántásában, többféle módon támogatja a rászorulókat az önellátásban. Érpatakon megfordultak azok a folyamatok, amelyekbe hazánk nagyobbik részén már beletörődtek. Megállt az elvándorlás, látványosan helyreállt a közrend, emelkedik az ingatlanok ára. Beindult a társadalmi élet, a korábban házaikat őrző idősek ki mernek mozdulni otthonaikból. Elmennek az idősek klubjába is, sőt az asszonykórus mellett nyugdíjas hagyományőrző népdalkör is alakult, amely már a környező települések rendezvényein különböző műsorszámokkal rendszeresen fel is lép. Az előadás után körül veszik a Polgármestert az érdeklődők. Szemléletmódját, módszereit és az ezekkel elért eredményeit közkincsnek tekinti, ezért készségesen válaszol a kérdésekre. Feladatának tartja, hogy minél többekkel megossza azt, amit elértek, amit megtapasztaltak. Végül én is sorra kerülök. Örömmel hallom, hogy tetszik a honlapunk és másoknak is szokta ajánlani. Személyes beszélgetésünkben kiderül, hogy iskolatársak voltunk, bár tízéves különbséggel: - Tudod, nagy hatással volt rám, amikor egy diákcsíny történt. Nem kicsi, nem is nagy, de tűrhetetlen. Richárd atya leállította az egész gimnáziumot és ragaszkodott hozzá, hogy amíg nincs meg a tettes, addig minden áll. Borítékolta a szankciót és szűkítette a kört. Végül vallott, aki a rohadt körtét dobta. Aztán az élet ment tovább. Orosz Mihály Zoltán két dolgot emel ki küzdelme legutóbbi eredményeiből: a cigány érdekvédelmi szervezetek is melléálltak és a két, cigányok lakta utca kereszteződésében fészket rakott egy gólyapár. - Biztonságosnak találták a helyet, - zárta a beszélgetést Érpatak polgármestere. Ha humanizmusból, hitünkből fakadóan vagy szakmai alapon hirdetjük, hogy minden ember egyenlő értékű tagja a társadalomnak, akkor lám itt a megoldás is ugyanezen az alapon: ha minden emberrel szemben azonosan és következetesen alkalmazzuk a törvényt, az együttélés szabályait, akkor sokkal kevesebben lógnak ki a törvényes keretekből mintha bűnös ügyetlenséggel és gyáva konfliktuskerüléssel végeznénk a dolgunkat, ahogyan eddig. Kedves Klubtagunk, az interneten bőven talál információt Érpatakról és az Érpataki Modellről. A választási programjába pedig bátran beleírhatja a közbiztonság és a rend megszilárdítását, mert „meg lehet csinálni, nem kell hozzá pénz!”- üzeni Orosz Mihály Zoltán. Sajnálom, hogy nem szóltam időben a nagybörzsönyi kollégájának. Kár, hogy el volt foglalva. Talán éppen a cigánybűnözéssel. |
