Sajtó- és médiahírek az ÉRPATAKI MODELLről 62

Az érpataki polgármester becsületnapi beszéde
/2011-02-19 Érpatak/

Tisztelt Emlékezni összegyűlt közösség, 
kedves barátaim, tisztelt bajtársak!

1944 év végére a támadó szovjet vörös-hadsereg egy kb. 30-40 km sugarú három öves ostromgyűrűt hozott létre Budapest körül.  Karácsonykor bezárult az ostromgyűrű, mely kb. 800 ezernyi polgári lakost és 80 ezer főnyi német és magyar katonát foglalt magában.

Budapest csaknem két hónapig (az ostromgyűrű bezárása előtti kemény előcsatározásokat is beszámítva, három és fél hónapig) tartó ostromát - a harcok hevességét és elszántságát tekintve - már a kortársak is a sztálingrádi ütközethez hasonlították, azzal állították párhuzamba. Lényeges különbség volt azonban, hogy míg Sztálingrád városának lakóit evakuálták, addig Budapest polgári lakossága részt vett a védelmi harcukban.  

A támadó szovjet haderő óriási (jó hatszoros) túlerőben volt, ezért Sztálin eredeti terve az volt, hogy a bolsevik hatalomátvétel évfordulójára november 7-ére menetből elfoglalja a magyar fővárost. Ezt a tervet megakadályozta (a szovjet katonai és politikai vezetést is meglepő) erőteljes és a végsőkig kitartó heroikus német és magyar ellenállás.

1945. február 11-ére viszont a védők élelmiszer- és hadianyagkészletei elfogytak. Ekkor Karl von Pfeffer-Wildenbruch tábornok vezetésével az erkölcsi és fizikai megsemmisülést is maga után vonó leggyávább megoldás: vagyis a megadás helyett a legkockázatosabb és a legnemesebb megoldást vagyis a kitörést választották: a legesélytelenebb, de az esküjéhez hű katona számára viszont már csak az egyedül nyitva maradó végső megoldási lehetőséget választották: a pokoli ostromgyűrűből a legvédtelenebb módon a nyílt kitörés által kísérelni meg a megszabadulást. A szinte reménytelen katonai akció február 11-én, este 8 órakor kezdődött. Ekkora már a helyőrség eredeti harcoló állománya a felére apadt, azaz kb. 44 ezernyi védősereg készült a végső összecsapásra, melynek fele magyar, fele német volt. A kitörést végrehajtó katonákat az ellenséges Vörös Hadsereg szárazföldi és légi ereje folyamatosan tűz alatt tartotta. Buda határát így is kb. 16 ezer főnek sikerült elérnie. A Pilisben húzódó német-magyar vonalakhoz azonban már csak kevesen, mintegy 700-an jutottak el. Sajnos, a Vörös Hadsereg 20 ezer foglyot ejtett a harcok során, s rengeteg, csaknem 60 ezer vitéz katona halt hősi halált.

Méltó megemlékezések megtartása által deklarálnunk kell ezen katonák hősiességét, hogy szent tettük szívünkbe ívódjon és kiapadhatatlan erőforrássá váljék mindennapi harcaink során.

Hindy Iván tábornok katonái és a rongyos gárdát is létrehozó Prónai Pál harcosai az ősi magyar és egyetemes európai, (a homéroszi időkig visszanyúló) hadi morált és harci hagyományokat követték: egy harcos férfinak és egy esküjéhez hű katonának a harcot a győzelem előtt feladni nem lehet soha. Lehet meghalni, de feladni soha. Hűség vagy árulás, ez a két alternatíva. A kérdésre pedig az egyértelmű egzisztenciális válasz a következő: csakis a megadás nélküli és a végsőkig kitartó harc,  az önfeláldozásra is képes, fáradhatatlanul hősies fokú harc, azon harc, melynek rítusa által a katartikus erejű megtisztulás és lelki újjászületés megszentelő útját kell bejárni. Ezt az utat járták a tatárok ellen harcoló bárók, IV. Béla királyunk oldalán önként feláldozva életüket a haza oltárán. Így cselekedett a romhalmazzá lőtt Drégely várának kőomladéka alatt Szondi György, aki inkább mártír lett, de gyáva, renegát, az ellenséggel  lepaktáló és egyezkedő hazaáruló soha. Ugyanez a mártírium jutott osztályrészéül Zrínyi Miklós szigetvári hősünknek és végvári vitézeinek, de ugyanezt a megalkuvás nélküli ellenállást képviselte Dobó István és várvédő katonái, ennek a képviselője volt Mindszenthy bíboros hercegprímás is és Szálasi Ferenc mártírhalált halt nemzetvezető, és ugyanezt a dicsőséges és emberfelettien hősies szemléletmódot vallották maguknak az 56-os hősök is.

Ma, amikor a valódi tudás, a spirituális és szakrális értékek, a szellemi tekintély-tisztelet helyett a tudati, lelki, szellemi szurrogátumokkal (vagyis a neolibeláris értékrenddel, hamis ideákkal, a valódi hierarchiák iránti érzékenység kialakítása helyetti hübriszépítő egyenlőségelméletekkel) megrontott és tudati kábulatban tartott testvéreink sokszor nem is érzékelik, hogy mára nemzetünk újra vészterhes ostromállapotba került, mert számos ostromgyűrűt hoztak létre körénk, melybe be vagyunk kerítve és az ezen ostromgyűrűkből érkező (folyamatosan és szisztematikusan végrehajtott) támadások a testi-lelki-szellemi megsemmisítésünkre törnek, és ha nem állunk hősiesen ellen, és ha nem törünk ki, akkor fizikailag is és lelkileg is mindannyian elveszünk örökre.

Ma más fegyverekkel és más síkon folyik ellenünk a megsemmisítésünkre törő ostromharc. Ma a létrontó erők elsősorban tudati-lelki síkon bombáznak és ostromolnak bennünket. Ma a Sátán szolgáiként működő, világfelforgató és az új világrendet előkészítő háttérhatalmak működésében plasztikusan megmutatkozó pusztító világerők sok szinten működtetett és sokrétű áttételeken keresztül megkomponált okkult háborújában a hazaáruló és korrupt bábpolitikusok, a  közvélemény formáló „szakértők” bevonásával, a (sokszor mély tudatosságról tanúbizonyságot tevő) tömeg-manipulátorok koordinálásával, valamint a tudatmérgező média felhasználásával létrehozták körülöttünk az elsősorban lelki megsemmisítésünkre törő ostromgyűrűiket. Ma ugyanazon felforgató világerők, melyek 1944-45-ben is működtették a világ-elsötétítés destruktív folyamatait, mára másfajta stratégiát választottak a rombolási folyamatok felgyorsítására és tartóssá tételére, ma a direkt fizikai elpusztítás helyett hangsúlyváltás által sokkal inkább a lélek megvakítására és megölésére törekednek.  Sátánian körmönfont rafinériákkal, speciálisan ördögi természetű praktikákkal és aljas tömegmanipulációkkal az igazi tudás elhomályosítására, az elme összezavarására, a tudati kábaság és egy delíriumszerű kollektív bódultság létrehozására, a lélek megmérgezésére és beszennyezésére, valamint a szellemi éberség kioltására és a közösségeken belüli egység és erőegyesítés szétrombolására törekszenek. Ezen mindennapi ostromállapotokban kell éberen és hősiesen helytállnunk. Ezen ostromállapotot kell egy sikeres kitörés-hadművelet végrehajtásával megszüntetnünk.

Ördögi ostromgyűrűként fonódnak körénk a háttérhatalmak világhódító és nemzetmegsemmisítő stratégiái, Ördögi ostromgyűrűként fonódnak körénk az elbutításunkra és gyökereink elpusztítására törekvő történelemhamisítások, valamint a médiából áradó egyéb tudatmérgezések. Ördögi ostromgyűrűként fonódik körénk a társadalmat és a közgondolkozást egyre jobban átható, haladónak beállított, de a leghatékonyabban züllesztő neoliberális értékrendszer, a nemzeti érdeket és a közjót folyamatosan megtagadó mindennapos hazaárulások, az erkölcsi értékeket megrontó korrupció. Ördögi ostromgyűrűként fonódik körénk a pártokrácia rendszere által szisztematikusan fenntartott közösségmegosztás és tudatosan kialakított államirányítási kontraszelekció. Ördögi ostromgyűrűként fonódnak körénk az önző egyéni érdekeket mindenek elé helyező emberi alacsonyrendűségek és az ezekből táplálkozó viszályok és széthúzások.

Ezekből a tudat és lélekmérgező valamint a nemzetünkre és a lelki életünkre törő, közösségzüllesztő mindennapi ostromgyűrűket fel kell ismernünk és belőlük nekünk is ki kell törnünk, ehhez az eredményes stratégiát meg kell találnunk és a kitörést végre kell hajtanunk.

Ennek az eredményes kitörési stratégiának a megalkotásához fel kell ismernünk, hogy a földi emberi világban keletkező pusztulás és nyomor kezdete, minden rossz és az összes gonoszság eredete a lélekben gyökeredzik, ugyanúgy ahogyan minden jónak és az igazi emberi boldogságnak is mindig az újjászületett lélek az igazi forrása. Ezért az ember és világa problémáira való megoldáskeresés során – minden egyéb megtévesztés ellenére és az összes félrevezető és gazdasági megoldásokat hangsúlyozó téves elmélettel ellentétben –

álláspontunk szerint korunk ezen drámai óráiban is a sarokkő és azon kardinális pont, melyre koncentrálnunk kell az maga az emberi lélek. Ezért elsődleges és mindenek feletti célunk kell, hogy legyen: a lélek megtisztítása, erőssé s nemessé tétele és benső-végső felszabadítása, melynek útja: Minden fronton az igazság jegyében történő, megalkuvás nélküli szembeszállás a létrontó erőkkel, valamint az ostromgyűrűben halódó világunkban a megadást, a meghátrálást és az árulást nem ismerő Becsület mindennapi rítusként való gyakorlása, képviselete és védelmezése.

Etikánk: a /Természetfölötti Rendhez és a Sajáttermészethez (svadharma) való/ Hűség, az Igazságosság és a Becsület Etikája.

Utunk az Igazság Útja, ezért lényünk, beállítottságunk legfontosabb jellemzője: az Igazság mindennél nagyobb fokú szeretete, a lehető legőszintébb keresése, a már megismert Igazságok vonatkozásában pedig azok tántoríthatatlan és mindennél elszántabb védelmezése, következetes (kiterjesztő) alkalmazása és folyamatos adaptálása. A legfontosabb feladatunk az Igazsághoz való hűség állandó, intenzív fenntartása, ez ugyanis a szabadságunk és a győzelmünk záloga, és ez a Világ egészséges működésének a forrása.

A létrontó erők által intenzív ostromgyűrűbe zárt jelen korunk minden területen a magasabb eszmék, a szellemi értékek és a szakrális etika megtagadásának és elárulásának a kora, ennek következtében a magasabb igazságok s a transzcendens dimenziók iránt vakság, a szellemi kincsek megtalálásának irányában pedig egyre nagyobb homály kialakulása tapasztalható. Mindezek láttán elementáris erővel kell, hogy felébredjen bennünk az igény a magasabb eszmék, az örök és metafizikai igazságok, a spirituális princípiumok és a szakrális etika világunkban való megjelenítésére, fenntartására, rendíthetetlen és heroikus fokú védelmezésére, úgy, hogy a lehető legtisztább tudati világossággal, a lehető legéberebb lélekjelenléttel, a lehető legteljesebb harci elszántsággal a rombolás és felforgatás erői „céltábláinak” a védelmére indulunk, miközben egy kompromisszumot nem ismerő és megaláztatást nem tűrő, kitartó, férfias askésis vállalása által a benső felszabadulás és szellemi felemelkedés útját is be akarjuk járni, mert első és végső fokon nem csak földi céljaink vannak, hanem legyőzhetetlen hősökként az Égi seregek Halhatatlan Rendjébe is felvételt akarunk nyerni.

Ma emlékezni jöttünk. Emlékezni a hősökre, azon mártírhalált halt hősökre, akik a legszentebb példát mutatták számunkra hazaszeretetből, hűségből, kitartásból, önfeláldozásból és a fizikai élet (nemzet oltárán történő) feláldozása által megvalósított dicsőséges győzelemből.

„Tízezrek vesztek a csatamezőn, a halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé, Ott állnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében, és ha eljön a nap, mikor megmérettetik hit, és erény, visszatérnek újra Isten lángoló kardjaként.”

Az ő hagyatékuk az a mi küldetésünk, az ő örökségükhöz való hűség az a mi becsületünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.